Kettős ünnep a mai vasárnap, október 11-e. A Musica Humana, a Vártemplom női kamarakórusa fennállásának 40. évfordulóját ünnepli, ugyanakkor 25 éves a Baja–Marosvásárhely / Marosvásárhely–Baja Baráti Társaság, valamint a testvérgyülekezeti kapcsolat is.
Számomra ez a negyven esztendő különösen személyes jelentést hordoz. A Vártemplom lelkipásztoraként 23 éve szemlélem és kísérem figyelemmel a Musica Humana szolgálatait, és ugyancsak 23 éve vagyok tagja a Baráti Társaságnak. A negyven esztendő óhatatlanul eszembe juttatja Isten népének negyvenéves pusztai vándorlását. Amíg Isten népe együtt vándorolt, addig a sivatag sem volt puszta: víz fakadt a sziklából, manna hullott az égből, fürjek érkeztek, és Isten gondviselése kísérte őket útjuk minden lépésén. Valahogyan így vagyunk mi is. Amíg együtt ünnepelünk a női kamarakórussal és a Baráti Társasággal, addig Nagypéntek sem pusztán a Koponyák hegye Krisztus keresztjével, hanem a fájdalom fölé emelkedés, az ég széleinek érintése a Musica Humana passióénekeinek mélységeiben és magasságaiban. A baráti találkozás sem puszta találkozás, hanem együtt örvendezés. Zsoltárok és közös történelmünk felidézése omladozó falusi, szász és dél-erdélyi magyar templomok szószékei alatt. Együtt örvendezés gyermekeink sikerei fölött, vagy éppen együtt töprengés jövőjük gondjai és kérdései kapcsán. A 96. zsoltár biztatása ma különösen is hozzánk szól: „Énekeljetek az Úrnak!” Úgy énekeljetek, hogy fülünkön és szívünkön keresztül szálljon az ének és a találkozás öröme a magasba, Isten mennyei templomába!
