Augusztus 30-án a marosvásárhelyi Vártemplom adott otthont a XIV. Marosszéki Búzaösszeöntő Ünnepségnek, amelyet az RMGE Maros szervezett a Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem és a Székely Szívek Tarisznyája programokhoz kapcsolódóan, az Új Kenyér Ünnepén.
Az ünnepi alkalom istentisztelettel kezdődött. Henter György, a Vártemplom lelkipásztora hirdette Isten igéjét, majd Nagy László unitárius lelkész mondott imát. Ezt követően ünnepélyes keretek között vonultak be a magyar történelmi zászlók, amelyek jelenlétükkel a történelem, a hit és a közösség összetartozását is jelképezték.
A rendezvényre Maros megye, Székelyföld és a Kárpát-medence különböző pontjairól érkeztek gazdaközösségek, intézmények és civil szervezetek képviselői. Összesen 65 közösség tisztelte meg jelenlétével az ünnepséget.
Az egybegyűlteket Fazakas Miklós, az RMGE Maros Szervezetének elnöke köszöntötte, majd Percze László, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja, Kolcsár Károly, az RMDSZ szenátora, valamint Kali István, az Erdélyi Magyar Szövetség Maros megyei elnöke és a Vártemplom presbitere mondott ünnepi köszöntőt.
Percze László beszédében különösen szép gondolattal világított rá a búza és az összetartozás kapcsolatára. Mint fogalmazott, a búzaszemnek nincs állampolgársága, útlevele sincs. Csak a gazdáját ismeri, aki felnevelte, és a földet, amelyben növekszik.
Ez a gondolat az ünnepség egyik fontos üzenetét is megfogalmazta: a búza nem ismer határokat. Különböző vidékekről, különböző gazdák földjéről érkezik, mégis ugyanazt az életet, ugyanazt a kenyeret jelenti.
Kali István köszöntőjében a közösség sokféleségéről és az összetartozásról beszélt. Szent István király intelmeit idézve hangsúlyozta, hogy a sokféleség nem gyengeség, hanem erő.
Ahogyan a búzaszemek sem egyformák, úgy az embereknek sem kell mindenben egyetérteniük. A különböző utak, gondolatok és vélemények nem feltétlenül távolítanak el egymástól – éppen ellenkezőleg, ezek teszik élővé és erőssé közösségeinket.
Vannak azonban olyan értékek, amelyek összekötnek bennünket: Erdély szeretete, a magyar szó, a család, a hit, a munka, a hagyomány és az a felelősség, hogy gyermekeinknek legyen jövőjük és jövőképük itthon.
Az ünnepség kulturális részét az Udvarhelyszéki Napkorona Népdalkör és a Holtmarosi Dalkör szolgálata gazdagította. Népi zsoltárok és népdalok csendültek fel, Ritziu Ilka-Krisztina pedig szavalattal és énekkel tette még ünnepélyesebbé az alkalmat. Az eseményen a hagyományőrző huszárok is szolgálatot teljesítettek.
A búzaszemek találkozása
A nap egyik legfontosabb és legszimbolikusabb pillanata a búza összeöntése volt.
A Maros megye, Székelyföld és a Kárpát-medence különböző pontjairól érkező közösségek által hozott búza egy közös edénybe került. A különböző földeken termett, különböző gazdák munkáját őrző búzaszemek így egyetlen közös egésszé váltak.
A búzaösszeöntés egyszerre szólt a földről, a gazdáról, a kenyérről és az emberi közösségről. Arról, hogy amit külön-külön hordozunk, együtt sokkal többet jelent.
Az ünnepi alkalomhoz kapcsolódóan immár hatodik éve szakrális keretek között, az Új Kenyér ünnepén gyűlnek össze a résztvevők. A kenyéráldás és az úrvacsora szolgálatában Henter György, Bukovinszky-Csáki Tünde és Birizdó Szabolcs Mihály református lelkipásztorok, valamint Bakó Pál atya és Nagy László unitárius lelkész vettek részt.
Az új kenyérhez szükséges lisztet a Frunza és a koronkai malom biztosította. Az ünnepi kenyér, az ajándékcipók és az ünnepi ebéd kenyere az Eldi pékség, valamint Kádár Ilonka közreműködésével készült.
Az esemény az úrvacsora szertartásával zárult, amely méltó módon kapcsolta össze az ünnep minden mozzanatát: a föld ajándékát, a gazda munkáját, a közösség összefogását és a hitet.
A Vártemplomban ezen a napon nem csupán búza került a közösbe. A hála, a hit, a hagyomány és az összetartozás is közössé vált.
Az ünnep üzenete egyszerű, mégis örökérvényű: ahogyan a sok különálló búzaszemből egy kenyér lesz, úgy a különböző emberek és közösségek is képesek egyetlen nagyobb közösséget alkotni, ha megtalálják azt, ami összeköti őket.
A XIV. Marosszéki Búzaösszeöntő Ünnepség ezért nemcsak az új kenyér ünnepe volt, hanem a közösség, a hit és az összetartozás ünnepe is a marosvásárhelyi Vártemplomban.
Kali István írása
